A Legyek Ura egyik legye beköpte' a Suzanne Collins lagymatag tini drámáját...így születhetett meg ez a film. Vagy még mindig azt hiszik Hollywood-ban, a gyerekek rohannak moziba, ha tinik és világvége a téma, főleg, ha minimum trilógia és nagyon látványos.
És mennyire igazuk van!
Állítólag nagy siker, nemcsak a könyv, a film is. A rohadtparadicsom kritikusai szerint 60 százalék, ami egy ilyen típusú mozinál egyátalán nem rossz, a közönség pedig majd 70 százalékra értékelte. Az IMdB pontozást alól találjátok.
Na szóval, adott egy tini főszereplő (nem egy kalácsképű jány'), hanem egy normál kinézetű siheder fiatalember, aki hirtelen egy mozgó liftben ébred. A végállomás a külvilág, valamiféle fallal körülvett tisztás, ahol sok siheder fiatalember vár már rá. Mindenki ugyanabban a cipőben jár, vagyis a nevükön kívül nem emlékeznek semmire és senkire.
Annyit tudnak, hogy a lift havonta hoz egy srácot, a nagy Fal pedig reggelente kinyílik, este meg becsukódik. Valamint a fal mögött egy baszott nagy labirintus van, sok gyilkos lénnyel.
Napközben a futkosók beszaladnak a labirintusba és próbálják feltérképezni, a többiek meg melóznak, a felállított szabályok szerint.
Persze az új fiú felkavarja az állóvizet, szarik a szabályokra, eléggé kíváncsi és nem igazán hallgat a többiekre.
Érdekes a sztori, nem játsszák túl egy kölykök, látványos akciókat kapunk, noha a vége meglepetés kicsit sekélyes, megfelelően előkészíti a második részt.
Nem szeretem az olyan filmeket, amik "csak" töltelékek a következő részhez. Ha nem állja meg a helyét egy az egyben, az egész nem ér egy kalap epret sem.
Amit hiányolok, egy kis tesztoszteron túltengés az elvileg kamasz fiatalok között. Olyan alfahím, új fiú konfliktus. Megvan ugyan a filmben, de nem dolgozták ki nagyon és ezért kár. Ezt lehetett volna ötvözni az ismeretlentől való félelemmel és így sokkal árnyaltabb lett volna.
Egyszer nyugodtan nézhető és még kicsit izgulni is lehet rajta. Ettől a műfajtól ez már valami.
